Bibliai igék

Domahidi Klára weblapja

Rólam

Marosvásárhelyen születtem 1969-ben. Tiszalúcon nőttem fel, s itt élek ma is. A miskolci Herman Ottó Gimnáziumban érettségiztem, majd Sárospatakon szereztem tanítói diplomát. 2000 óta írok verseket és prózákat. Festészettel és fotózással is foglalkozom. A Magyar Alkotók Internetes Társulásának vagyok a tagja. Írásaim több antológiában jelentek meg, pl: Az őszi fényben tündöklő szerelem, Őselemek, Természet 2017, Zsongó tündöklés, Időörvény, Az istenek árnyékában, Ne vígy minket a kísértésbe, Kettőezer-kettő éjszaka meséli, Múzsák tánca, Nyitott kapuk előtt, Égtájak, Nyitott szívvel, Lázadó dalnok, Éltető forrás, Aranyló búzaszemek, Tarcali antológia, Szavakba szőtt idő, Földről nézve, Élni Szent Ajándék.

Saját regényem Parázsló szív címmel jelent meg 2019-ben. 2023-ban megjelent a Nyári szellő, hová mész? című gyermekverses kötetem. Mindkettő elolvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

2024-ben Gyöngykapu címmel megjelent a hitmélyítő írásokat, novellákat és istenes verseimet tartalmazó kötetem.

"Semmi sincs, ami be tudná tölteni az emberi szívben tátongó ürességet, csak Isten. Nincs más megoldás a háborúkra, előítéletekre és igazságtalanságokra; csak Isten. Nincs semmilyen kielégülés, amely csillapítani tudná az emberi test sóvárgását, csak Isten. Nem ad igazi gyógyulást a megtört szívűeknek, a magányosoknak és a kétségbeesetteknek, csak Isten. Nincs más fordulópont, amely kiszabadíthatná az embert züllöttségéből, csak Isten. Nincs más szabadulás függőségből, bánatból, csak Isten." (Bob Gass: Győzelem a függőség felett)

Szent Ágoston: "Ha Isten nem pirult el attól, hogy embertől született, az emberek szégyellik, hogy Istentől születtek?"

Pósa Lajos: Ősszel "Porszem vagyok én csak ezen a világon,
De kegyelmed érzem, nagyságodat látom."

Albert Einstein:
"Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk, valamilyen szellem nyilvánul meg. Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez, mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével alázatot kell érezni előtte."

Blaise Pascal: "Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. Csak Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva."

"A kereszténység nem arról szól, hogy nekünk mit kell tennünk, hanem arról, AMIT ISTEN TESZ ÉRTÜNK." (Reinhard Bonnke)

Füle Lajos: Mit adjak?

"Földre jöttél énmiattam,

értem haló Halhatatlan ",

hoztál örök életet.

Mond, mit adjak én Neked?

Úgy szeretnék adni, adni,

s nem tudok, csak elfogadni,

ám, e szívben hála ég;

S MINDENESTÜL A TIÉD! "

"Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ
egyikre sem leltem
nélküled, Úr Jézus.

Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkos művű zára.
Tebenned találtam
Életem céljára,
Tebenned, Úr Jézus."

Túrmezei Erzsébet: Fohász (részlet)

Füle Lajos

Egy kis veréb

Egy kis veréb az ablakunkban reggel

ismerkedik az odaszórt szemekkel,

kenyérmorzsákkal, s miközben bekémlel,

álmélkodás és hála ül szemében

ŐT sejtve meg, KIT megillet e hála,

KINEK gondja van az égi madárra.

WASS ALBERT:
A kereszt alatt

Uram, én jó akartam lenni,
de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett,
de akaratlan balra mentem.
Sírást indultam vigasztalni,
de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült,
de csattanva az arcba vágott.
Uram: én mindig rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan miért maradtam?

Pislogó gyertyafény

Volt idő, mikor mustármagnál is

kevesebb hittel éltem,

s a keskeny útról hol ide,

hol oda letértem.

De pislogott még a gyertyafény,

nem oltottad ki a lángot,

igaz néha csak kevéssé,

de mindig parázslott.

Megrepedezett nádként

kitettem magam száz veszélynek,

de Te igazítottad lépteim,

hogy hozzád visszatérjek.

Most már rád bízom magam

Uram teljes egészen,

s Te megfogod a kezem,

s átvezetsz ezer veszélyen.

(Domahidi Klára)

Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...
Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?
Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?
Mert kell a fény, az újuló öröm,
hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.
Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,
akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?