Élő ige

Böjte Csaba:

"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (...) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik környezetében, érzi, veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad."

Domahidi Klára: Pedig ismersz...

Értelmet nyer a kereszt:

ismersz engem, s mégis szeretsz...

Hozzád jövök, hogy ó, segíts,

bűneim súlya szétfeszít.

Vágyaim tőled elszakítanak,

pedig Te értem áldoztad magad.

Sáros lábam nyomodba lép,

és indulok, megyek feléd.

Összetört szívem kezedbe teszem,

otthonom ott lesz a tenyereden.

Hallod imám, száll a fohász,

s érkezik szent gondoskodás.

Nevelj, formálj, amint lehet,

fiad lettem, akit szeretsz.

Pedig ismersz..., s tudom Uram,

nálad Élet kenyere van.

Domahidi Klára: Őszi ima

Hulló levelek kavarognak a szélben,

bűnbánó szívem eléd terítem.

Moss meg, óh, Uram, oly kicsiny vagyok...

de kegyelmed által a szívem ragyog.

Igéd világa hintse rám a fényt,

nyisd meg szemeim és éleszd a reményt.

Szennyes múltam lezárva születhet-e más?

Csak ha Te vezetsz, s igéd vallomás.

Szorosan fogd mindkét kezem,

tisztíts meg Uram, teljesen.

Igazgasd, egyengesd léptem,

legyen éltem tiéd egészen.

Domahidi Klára: A keskeny úton

Úr Jézus, kerestél, s kerestelek,

rám talált őszinte szereteted.

Fogod a kezem és mosolyogsz rám,

kegyelmedből van égi ruhám.

Bűneim terhét elfeledhetem,

megújult lélekkel énekelem:

Te vagy a Megváltó, életemnek ura,

vár reám szentjeid égi hona.

Keskeny az út, mely a mennybe vezet,

de kinyújtottad felém áldó kezed,

s ezer baj közt is vezetsz tova,

ne hagyj el engem Uram, soha.

Rád bíztam éltem, s álmaimat,

nyesegesd szüntelen hibáimat.

Hálás a szívem, itt vagy velem,

s körbefon védőn a kegyelem.

Domahidi Klára: Néked énekelni

Mennyei otthon - a legszebb álom:

hol a fény maga Krisztus, s kitágul világom.

Csodaszép, felém áradó üzenet,

Uram, áldom a Te szent nevedet.

E földi létben Te vagy oltalom,

s Rád bízom összes gondolatom.

Előtted most is nyitva áll szívem,

s széppé formálod keserűségem.

Dicséret, hála lelkemből fakad,

Te formálod meg az áldó szavakat.

Szeretnék, mint gyermek, énekelni néked,

s legyen szeretet és szentség ez az ének.

Domahidi Klára: Sodró árban

Sodor az ár és zúg a szél:

körülölel és hív a mély.

Lábaim előtt szakadék,

reménységem csöpp maradék.

Hozzád kiáltok, hallod szavam,

menedékem csak Te vagy, Uram.

Nehéz időkben fogd a kezem,

vezess át a veszélyeken.