Tanítások
Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért
Én Jézusom, te nem
gyűlölted őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy felettünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, amely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek.
"A nagy fordulat egy ember életében:
"nekem mi jut?" helyett: "mi fakad belőlem?"
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló."
(Weöres Sándor: Füves könyv)
Mikor fölöttünk
Mikor fölöttünk elszállnak az évek,
mikor utunk már nem felhőzi érdek,
kidobja balga vágyait a lélek,
s nem fontos más már, csak az örök élet.
(Füle Lajos)
"Ahhoz, hogy Isten megbocsásson az embernek, nem volt elég, hogy Ő
mindenható, sem az, hogy szeretett minket. Igazsága nem engedte meg, hogy
szőnyeg alá söpörje a bűneinket. A bűnökért valakinek bűnhődnie kellett, mert
"vérontás nélkül nincs bűnbocsánat". A bűn tette szükségessé a keresztet.
Ebben az áldozatban a világ összes bűnét és gonoszságát magához vonzotta, mint
mágnes a vasreszeléket, hogy a kereszt megemésztő tüzében végleg megsemmisítse.
És miközben minket arra hívott el, hogy "örüljünk az Úrban mindenkor", az
isteni ének rövid időre elhallgatott, amikor mindez történt. Betölti-e ez a
szívedet hálával?"
Reinhard Bonnke
"Szívesen megvallom Önöknek, hogy bámulatba ejt a szent Írások fensége és az evangélium szentsége a szívemhez szól. Nézzék csak meg milyen fellengzős beszédűek a filozófusok könyvei, milyen jelentéktelennek tűnnek emellett. Lehetséges, hogy egy ilyen fennkölt és ugyanakkor ilyen egyszerű könyv emberi alkotás lenne?"
(Jean-Jacques Rousseau)
"Hadd mondjak el most egy példázatot! Hívjuk hősünket Jánosnak. János egy nagy kétemeletes házban lakik, emeletenként öt-öt szobával. Egy nap udvarias kopogást hallott a bejárati ajtón. János kinyitotta, és lám, Jézus állt az ajtó előtt. "Ó, Jézus! Fáradj be, kérlek! - mondta János, a házam legszebb szobáját adom neked - az emeletit." Nos, Jézus úriember, így azt mondta: "Köszönöm."
Másnap reggel valaki erősen dörömbölt a bejárati ajtón. Mikor János kinyitotta, hát kit lát? A Sátánt. "Nem, - kiáltja János, nem akarlak beengedni!" De a Sátán azt mondta: "Már bent is vagyok!" - és próbálta benyomni az ajtót. Szörnyű kísértésekkel támadta. Éjfél körül János nagy nehezen kiszorította a Sátánt az otthonából. Akkor elgondolkodott: "Várjunk csak, Jézusnak a legszebb szobámat adtam, mégsem jött le segíteni!" Amikor ezt elpanaszolta Jézusnak, ő ezt mondta: "Nézd, tíz szobádból egyet adtál át nekem..." János lerogyott a térdeire, és ezt válaszolta: "Látom már, hogy mi volt a hiba. Elnézést. Legyen fele-fele!" Jézus úriember, így elfogadta. Másnap megismétlődött az előző napi küzdelem. A Sátánnak valahogy sikerült bejutnia, és egész nap dúlt a küzdelem. János teljesen kimerült. "Miért nem segítettél ma sem?" Az Úr azt válaszolta: "Fiam, miért nem adod át nekem mind a tíz szobádat, és a helyett, hogy én vagyok nálad, te lennél nálam?" János összetört. Kihúzta a nadrágzsebéből a bejárati ajtó kulcsát, és átadta Jézusnak. Most már mindent átadott.
Másnap reggel, még hajnali szürkületkor, hallja ám János, hogy valaki olyan hangosan zörget a bejárati ajtón, hogy szinte belerendül a ház. Ijedten ugrott fel az ágyából, és sírva mondta: "Ó, megint az ördög az!" Akkor hirtelen lépések zaját hallotta - ezúttal házon belülről. Jézus ment a bejárati ajtóhoz teljes dicsőségében és hatalmában, kezében a kulccsal. Most már az ő feladata ajtót nyitni. Jánost roppantul izgatta a dolog kimenetele, így közvetlenül Jézus mögé állt, amikor az szélesre tárta a bejárati ajtót. Ki állt az ajtó előtt? A Sátán, természetesen. De mikor meglátta, hogy Jézus áll vele szemben, egyre mélyebbre hajolt, úgy makogta: "Bocsánat, eltévesztettem a házszámot!"
Sokan átadnak Jézusnak a tízből kilenc szobát, és a tizedik ajtajára kiírják: "Belépni tilos!" Ebben a szobában dédelgetik titkos bűneiket és élik a kettős életüket. Nem csoda, ha nem győztesek. Énekeld a szíved mélyéről, amint a híres ének szövege mondja: Jézusnak átadok mindent...átadok MINDENT, neked, Istenem és Megváltóm, átadok mindent. Áldjon az Úr!"
REINHARD BONNKE
"Ha jót akarok tenni a szívemmel, valóságosan fel akarom üdíteni és meg akarom erősíteni, akkor nem a filozófia zavaros kérdéseihez fordulok, hanem egy kis könyvet veszek a kezembe - az Újszövetséget, melyben végtelenül több világosságot és mélyebb igazságot találok, mint a filozófusok összes írásában együttvéve."
(Immanuel Kant: A tiszta ész kritikája)
József Attila: Én nem tudtam
Én úgy hallgattam mindig, mint mesét,
a bűnről szóló tanítást. Utána
nevettem is - mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség
barlangja szívem. Azt hittem mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dohogva álmait kínálja.
Most már tudom. E rebbenő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szívemben, mint ravatal, feketül.
S, ha én nem szólnék, kinyögné a szájam
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.